A párkapcsolatban legtöbbször két különböző ember kapcsolódik össze, akik eltérő családi körülményekkel megtapasztalásokkal és mintákkal érkeztek.
Éppen ezért a nézeteltérések és a konfliktusok elkerülhetetlenek, bármennyire is szeretnénk ha nem lennének.
Nagyon sok ember arra vágyik, hogy soha ne legyen konfliktusa a párjával, és amikor az mégis megtörténik, az érzelmileg nagyon megterhelő számukra.
A kutatások azt bizonyítják, hogy azok a párkapcsolatok, ahol nincsenek konfliktusok, sokkal nagyobb arányban végződnek válással, mint azok, ahol a nézeteltéréseiket rendszeresen megbeszélik.
A konfliktusok felszínre kerülésével lehetőség nyílik kapcsolati problémák meglátására és kezelésére, túljutva a harag okozta rossz érzésen, őszinte és előremutató beszélgetésekre ösztönözve.
Mit jelent a konfliktus és miért félünk tőle?
Konfliktusról akkor beszélünk, amikor két vagy több embernek merőben eltérő véleménye van egy komoly és fontos kérdésben és még nem tudtak kölcsönösen elfogadható megoldást találni.
A konfliktushelyzet megélése minden ember esetében más, a megélt tapasztalatai, a látott és tanult konfliktuskezelési technikák alapján.
Ha valaki egy korábbi konfliktushelyzetben nem tudta megvédeni magát, a rossz emlék hatására igyekszik elkerülni a konfrontációt, mivel az fenyegetést jelent számára.
Egy másik ember, aki erejét használva gyakran győzedelmeskedik konfliktushelyzetekben, minden egyes konfrontációt önbizalmának és saját értékességének megerősítésére használ fel.
Ahhoz, hogy jól tudjunk vitatkozni a párunkkal és a kapcsolat építése és fejlődése érdekében bele merjünk állni a konfliktushelyzetbe, először is tisztában kell lennünk a saját viszonyunkkal a konfliktusokhoz.
A következő lépés, hogy kizárjuk az alábbiakat, melyek az építő jellegű vitákból veszekedéseket és a másik el és lenyomását eredményezhetik:
- hatalmi harc, melyben az egyik ember a másik felett uralkodni akar, mely elkerülhető, ha a másik helyébe képzeljük magunkat. Fontos tudnunk, hogy a megfélemlítés eltávolít az intimitástól, a tisztelet közelebb hoz.
- önzőség, melyben csak a saját érdekeinkkel foglalkozunk, a másikra nem is gondolva
- kritika megfogalmazása
- a hasznos kommunikáció hiánya
- túl magas elvárások megfogalmazása
- neheztelés a másikra, a harag dédelgetése
Miután a fentieket megvizsgáltuk és igyekszünk kizárni a kommunikációnkból, rátérhetünk a konkrét lépésekre:
1, Nyugodt és a másikat tiszteletben tartó kommunikáció
- sértegetés és vádaskodás helyett a konkrét problémáról beszéljünk, nyugodtan, tartózkodva a személyeskedéstől
- nyitottan és érdeklődően figyeljünk a másik véleményére és álláspontjára
- a fennálló feszültség csökkentésére nagyon jó eszköz lehet a humor bevetése, de csak kis mértékben, nehogy a másik azt érezze, hogy elbagatellizálja a problémát
2, Barátságos környezet létrehozása a kommunikációhoz
- az aktív figyelem eszközével nyitottan állhatunk a másikhoz, óvakodva a közbevágástól, majd a végén összegezve és visszakérdezve, hogy jól értettük-e
- időpont és helyszín előre megbeszélésével és az adott problémára vonatkozó 5-5 megoldási javaslat kérésével a másik tiszteletben tartását erősítjük
3, A varázslatos középút megtalálása
- természetesen nem kötelező középen megtalálni, de fontos, hogy mindenki úgy érezze, számára is elfogadható a közösen elfogadott megoldás, áldozathozatal nélkül
4, Fontos vagy nem fontos?
- tudnunk kell pontosan, hogy megéri-e az adott témában vitát generálni, vagy apróságról van szó, ami igazából nem fontos.
- ami biztosan fontos, az a kapcsolat megőrzése és a nyugodt, békés légkör
5, Erőszakmentes kommunikációt alkalmazva
- először arról beszéljünk, hogy az adott szituáció hogyan érint minket, hogyan érezzük magunkat ebben a helyzetben
- mondjuk el, mire lenne szükségünk a megoldáshoz, akár több információ vagy egy kis idő
- panasz helyett a kérésünket fogalmazzuk meg konkrétan
6, Ismerjük meg a másik bocsánatkérési nyelvét
- sokszor előfordul, hogy akaratunk ellenére is megbánthatunk valakit, aki fontos nekünk, ezért nagyon fontos, hogy tudjunk bocsánatot is kérni, azon a módon, ahogy ő szeretné.
- van, akinek elég a ne haragudj, de van, aki ennél többre vágyik
Amire még figyelnünk érdemes:
- egyszerre csak egy témáról beszéljünk
- ne engedjük se magunknak, se a másiknak a tárgytól való elkalandozást
- a hibáztatás helyett a tényekre szorítkozzunk
- kerüljük az általánosító kifejezéseket, mint a soha, mindig és hasonlók, amelyek sokszor túlzásokra késztetnek minket
- figyeljünk a testbeszédünkre, kerüljük a keresztbe tett karokat, az ökölbeszorított kezet, az ujjal mutogatást és nézzünk a másik szemébe
- ne vitatkozzunk éhesen, fáradtan, zaklatottan, betegen, először vizsgáljuk meg, hogy rendben vagyunk-e fizikálisan
- összpontosítsunk a közös pontokra a különbözőségek helyett