A karrierjében sikeres nő története, aki minden problémát megold a munkájában, párkapcsolatait mégis sorra elbukja.
Pár héttel ezelőtt kezdtük el a közös munkát a felsővezetőként dolgozó, harmincas évei elején járó hölggyel, aki már az első alkalommal hangot adott azon véleményének, hogy a férfiak mind semmirekellők és gyengék. Indulatosan sorolta, hogy a férfi kollégái, akik többnyire a beosztottjai mennyire döntésképtelenek és inkább kisfiúnak tartja őket, mint férfinak. A magánéletére vonatkozóan csak annyit jegyzett meg, hogy ő nem akar egy férfi támasza lenni, pontosan arra vágyik, hogy legalább a párkapcsolatában ne neki kelljen megoldást találnia minden problémára.
Szavai és nonverbális jelei is azt sugározták, a mai férfiakkal van a baj, nem tudnak mit kezdeni egy sikeres és erős nővel.
Kapcsolatai rendre csalódással végződnek, folyamatosan megkapja a túl erős vagy jelzőt és már lassan bele is törődött, hogy kihaltak az erős férfiak. Mostani kapcsolatában sem boldog, úgy érzi a párja nem eléggé férfias és mindig neki kell döntéseket hoznia.
Egy külső szemlélő számára divatos és vonzó nő benyomását kelti, és nem is sejti senki, hogy mennyire magányos, hiszen pont az ellenkezőjét mutatja. Az állandó színjáték rengeteg energiáját felemészti és lassan már ő sem tudja, milyen is legbelül.
Kora gyermekkorunkban megkezdődik a szocializációs folyamatunk, melynek során először a szüleinknek, a legszorosabb családunknak, majd a minket körülvevő tágabb világnak akarunk megfelelni és szép lassan elveszítjük a kapcsolatot az álmainkkal, vágyainkkal.
A magányosság érzése egyre erősödik bennünk és úgy gondoljuk, a sikerek az anyagi világban, a kívülről jövő elismerések betöltik a bennünk lévő űrt.
Azt gondolnánk, hogy a sikerek és a kudarcok megtanítanak minket arra, hogy a másoknak való megfelelés olyan csapda, melyből nem kerülhetünk ki győztesen. Ha nőként a férfiak világában akarunk boldogulni, az ő eszközeikkel próbálunk sikereket elérni és lassan mi magunk is elhisszük, hogy ez az egyetlen út. Ami a munkában esetleg működőképes, azt igyekszünk a párkapcsolat terén is erőltetni, és a férfi -nő kapcsolat helyett gyakran két férfias erő összecsapásává alakul a kapcsolat
Mindaddig, amíg nem ismerjük fel, hogy minden helyzet, amiben benne vagyunk a mi döntéseink eredménye, másokban keressük és találjuk is meg a hibát.
Amint meglátjuk a saját szerepünket a dolgok alakulásában, esélyünk nyílik a változtatásra.
A hozzám érkező hölgy végighallgatott és már éppen egy frappáns választ akart megfogalmazni, amikor a lehalkított telefonján a hívás kijelzőn a Bazsika név jelent meg. Ő a párom, magyarázta zavartan és elsápadva így szólt: Bazsikának hívom a 40 éves, sikeres építész barátomat, és csodálkozom, hogy ő viccesen anyucinak hív sokszor.
Eszébe jutott, édesanyja hányszor mondta, hogy a férjével együtt három gyermeke van és nagymamájától is folyton azt hallotta: az asszonynak kell erősnek lennie, mert nélküle elveszik minden. Felidézte a családi összejöveteleket és megdöbbenve ismerte fel, az ő családjukban a nők hozták mindig a döntéseket és a férfiaknak sok beleszólásuk nem volt. Női rokonai többsége egyedül nevelte fel a gyermekeit, vagy elváltként vagy egy rossz házasságban, amit az alkohol és a folytonos veszekedések tettek elviselhetetlenné.
Nem is kellett elmagyaráznom, hol követték el a hibát, ami miatt egyre kevésbé érezték jól magukat a kapcsolatban, ő maga hozta fel az újabb és újabb példákat és ismerte fel, párjával is a főnök vagy éppen az anya szerepét alakította.
Mindannyian minták sokaságából építjük fel a személyiségünket és észre sem vesszük, hogy a reagálásaink zsigerből jövő, begyakorolt formulák, amik nem is biztos, hogy a sajátjaink. Az a nő, aki családjában is azt látta, hogy a nők erősebbek voltak, mint a férfiak, ő maga is ezt igyekszik megvalósítani. Az a nő, aki azt látta, hogy a nők a családjukban alárendelt szerepet játszottak, talán megfogadta, hogy vele ez soha nem eshet meg és erős lesz. Mindegy is miért, de tovább visszük a mintát, amelyet felismerve meg is tudunk változtatni.
A hozzám forduló hölgy felismerve ezt, úgy döntött, változtat az életén, a hozzáállásán és belevágtunk a közös munkába. A folyamat során sorra vettük a beidegződött szokásokat és megoldási módokat, ahogyan a felmerülő problémákat és helyzeteket kezelte és újra felélesztve a minden nőben ott megbújó szelíd, női kommunikációt, új, számára is sokkal nőiesebb mintákat alakítottunk ki. Együttműködésünk során mindvégig erőt adott neki a közösen kialakított, általa legideálisabbnak vélt női énjének képe, melynek megvalósítását tűzte ki célul.
Párkapcsolata és legnagyobb meglepetésére karrierje is átalakult, amint a női szerepbe állt bele és boldogan ismerte fel, nem kell férfiasnak lennie ahhoz, hogy egyenrangú partnerként kezeljék. Örömmel vette észre, hogy a benne felébredt női erő használata mennyivel harmonikusabb számára, és az újra megtalált erővel nem gyengébbnek, hanem sokkal határozottabbnak és magabiztosabbnak érzi magát az élet mindennapi megpróbáltatásai közepette is.
A mi döntésünk: programozott biorobotokként, mintáink által irányítva éljük az életünket, vagy veszünk egy nagy levegőt és visszavesszük az irányítást. Fontos lépés az ehhez vezető úton, ha segítséget kérünk és elfogadunk attól, aki már előttünk halad azon az úton, amin mi is szeretnénk járni.
Segíteni csak azon lehet, aki kész felelősséget vállalni az életéért és meg is teszi a lépéseket.
Légy te az az ember, aki elég bátor ehhez és mutasd meg, hogy nőiesen is lehetsz sikeres a hivatásodban és a párkapcsolatodban is!
