Döbbenetes, hogy mennyi energiát és kreativitást beleölünk mi emberek abba, hogy elrejtsük azt az embert, akik valójában vagyunk és eljátszunk egy szerepet, amiről úgy gondoljuk, tetszene másoknak. És ami még ennél is félelmetesebb, azt reméljük, erősebbé válunk ettől.
„Nem engedhetem meg, hogy bárki lássa a könnyeimet, mert abban a pillanatban kihasználják a gyengeségemet és eltaposnak”
„Én nem mutathatok gyengeséget vagy akár pillanatnyi határozatlanságot, mert alkalmatlannak fognak gondolni a többiek a feladatomra”
Azzal, hogy tökéletesnek és érzelemnélkülinek mutatja magát valaki, vajon mennyivel könnyebb az élete? Elkerülik a nehézségek, kihívások, emberi kapcsolatai szorosak és őszinték?
Vagy egyre távolabb kerülve saját magától is, beleragadva a robot üzemmódba, gépiessé és egyhangúvá válnak a napjai, és miközben mindig arra vágyott, hogy más legyen, mint a többség, szép lassan betagozódva a tömegbe, eltűnt egyedisége?
Mint ahogy egy rét, amely tele van különböző színű és illatú virággal és ettől olyan vonzó számunkra, az emberek egyénisége és különbözősége teszi varázslatossá és izgalmassá az életet. Sokszor felmerül a kérdés bennem, mi lenne, ha megbecsülnénk különbözőségünket és erényt kovácsolnánk belőle, ahelyett, hogy egyentársadalmat próbálnánk létrehozni?
Képzeld el, milyen lenne az életed, ha amit érzel és gondolsz, azt mondanád ki és tennéd meg a megfelelő módon? Gondolj csak bele, mennyivel több energiád maradna, ha nem elrejteni akarnád azt, amiről úgy gondolod gyengeséged, hanem felhasználnád?
Együtt dolgoztam egy vállalkozó hölggyel, aki folyamatosan korholta magát azért, mert szerinte túl határozatlan és nem képes azonnal döntést hozni és ezért a többiek nem tisztelik eléggé.
Beszélgetésünk során rájött, hogy amit ő gyengeségnek gondolt, nem más, mint egy körültekintő óvatosság, amivel alaposabb képet kap az adott helyzetről és ezzel fontos információkkal gazdagítja a csapatot, amiben dolgozik.
Végiggondolva a helyzetet, meglátta, hogy a legjobb döntéseket mindig akkor hozta meg és volt a leghasznosabb tagja a csapatnak, amikor intuícióját működtetve a tények körüljárása után az érzelmeit és felmerülő gondolatait is megosztotta a többiekkel. És ahogy jobban belegondolt, rájött, a többiek megbecsülték ezt a tulajdonságát és igényelték is tőle a fontos döntések meghozatalakor.
A túlzott óvatosságnak és a határozatlanságnak gondolt tulajdonságai sokszor megmentették rossz döntésektől és annak következményeitől. Akkor ez most az ő gyengesége vagy éppen az erőssége?
Hajlamosak vagyunk saját magunkat és másokat is egy bizonyos szemszögből, az általunk folyamatosan gyakorolt nézőpontból látni és elkönyvelni magunkat és a másikat is olyannak, amit ez a fókusz lehetővé tesz. De ez a látásmód kalitkába zár bennünket és behatárolja a lehetőségeinket, ahelyett, hogy gazdagítani bennünket. Elkönyveljük az embereket olyannak, amilyennek a saját frusztrációink láttatják és elhisszük, hogy az a valóság.
Mi történne, ha letéve ezt a szemüveget egy másik világot fedeznénk fel, ahol mindaz, ami minket különlegessé tesz erősségünkké és hasznos tulajdonságunkká válna?
Vajon hogyan alakulna az életünk, ha azt a sok kreativitást, amit abba teszünk bele, hogy ne lássák meg mások és magunk sem, kik is vagyunk valójában, arra használnánk, hogy megismerjük, felfedezzük varázslatosságunkat?
A sikeres és kiegyensúlyozott élethez az első lépés az önismeret, amikor elég bátor vagyok ahhoz, hogy kíváncsisággal és őszinte érdeklődéssel belenézzek a tükörbe az ítélkezés helyett és elfogadjam azt, akit látok benne. Ez a folyamat kétségkívül sokkal könnyebb, ha felfedezem, hogy a tulajdonságaim, amiket rossznak gondoltam, hasznosak is lehetnek.
Az önismeret útja az önbizalomhoz vezet, ahhoz, a hithez, hogy hasznos vagyok és értékes és a hiteles életet teszi lehetővé számomra. Hitelesen élni azt jelenti: amit érzek és gondolok, azt jelenítem meg a világban, hatalmas energiákat felszabadítva magamban.
Mindannyian keressük, mi is az életünk célja? Hogyan válhatnánk igazán hasznossá, tehetnénk le a névjegyünket a világban? Azzal, hogy felvállaljuk magunkat, másoknak is példát mutatunk és erőt adunk ahhoz, hogy ők is hiteles életet éljenek és békében legyenek magukkal.
Amikor különbséget tudunk már tenni az egyéniségünk és a társadalmunk és szocializációnk eredményeképpen ránk aggatott személyiségünk között, nagy lépést teszünk a boldogságunk felé.
Mennyivel másképp hangzik, amikor egy helyzetet arra tudok használni, hogy meglássam benne a fejlődés lehetőségét és kinyissam magamat a külvilág felé, mint amikor bezárkózva elítélem magamat és másokat is!
Nyerd vissza Te is az erődet és légy elég bátor ahhoz, hogy valós képet láss a tükörben és alakítsd át az életedet úgy, hogy minden napban a lehetőséget lásd meg egyediséged kifejezésére.
Légy te az a világítótorony, aki saját fénye által mutatja az utat másoknak is!
