Meg lehet-e bocsátani bárkinek is, vagy életünk végéig valaki vagy valami áldozataként kell élnünk?
Történet a megbocsátásról:
László fáradtan érkezik és mélyet sóhajtva ül le a fotelba. Nyakát behúzza a vállai közé, tekintetében szomorúság és csalódottság, aminek hangot is ad.
„Nem gondoltam, hogy valaha én is itt ülök majd, szégyellem is magam érte, hogy nem vagyok képes megoldani a problémámat egyedül, de már nem bírom tovább”, szól halkan.
Kérdeznem sem kell, a szavak és az érzések, melyeket oly sok éve elnyomott, előtörnek belőle és lassan kibontakozik a története.
Gyermekként megélte a kiközösítés fájdalmas érzését egy rágalmazás miatt, és a számára legfontosabb emberek sem álltak ki mellette. Bár elmúlt már negyven is, a mélységes bánat és az igaztalan vádak emléke szinte földbe nyomja most is.
Haragszik magára, amiért nem tudja elfelejteni az eseményeket és hagyta, hogy a múlt tönkre tegye a jelenét és attól fél a jövőjét is, és haragszik a többiekre, akik ezt tették vele.
Sokszor előfordul, hogy a gyermekkori traumát elszenvedett ember felnőttkorában is neheztel még magára, amiért nem tudta azt megakadályozni, keresi a hibát saját magában.
Bár tudja, hogy mások bántak rosszul vele, de ha ezt olyan emberek tették meg, akik hozzá közel álltak, számára fontosak voltak, igyekszik felmentést találni számukra.
Közös munkánk során felismerte, hogy gyermekként nem rendelkezett olyan eszközökkel, amikkel megakadályozhatta volna a történteket és meglátta, hogy nem az ő hibája és felelőssége mindaz.
A legnehezebb feladat számára a megbocsátás volt, mert azt hitte, ezáltal feloldozza azokat az embereket, akik bántották, nem álltak ki mellette, és felmenti őket tettük felelőssége alól.
Miután megértette, hogy amikor megbocsátunk, azt elsősorban magunknak tesszük, amiért olyan embereket szerettünk, akik bántottak bennünket és amiért sérelmeinket dédelgetve a fájdalmainkra koncentráltunk, nyitottá vált a folyamatra.
Kérdéseim által felismerte azt is, hogy az elszenvedett események milyen tulajdonságaiban erősítették meg őt, mi mindenre vált képessé általuk.
Sikeres ügyvédként az igazságért, mások jogainak megvédéséért dolgozik nap mint nap és hirtelen meglátta, hogy mindaz, amit ő maga átélt, nagyban közrejátszik abban, hogy nem retten meg semmilyen támadástól és egyedül is kész felvenni a harcot ügyfeleiért.
Amint rájött, hogy a hátrányából előnyt tudott kovácsolni, az áldozatból túlélő harcossá változott saját szemében is, és saját szavaival élve új életet kezdett.
Mindannyiunkkal történtek és történnek is olyan dolgok, amelyek mélyen érintenek bennünket. Néha igazságtalanságokat is elszenvedünk, akarattal vagy véletlenül fájdalmat okoznak nekünk. Ez elkerülhetetlen.
Ami viszont a saját döntésünk, hogy egy eseményre hogyan reagálunk: leépítjük a szeretetteli kapcsolatot magunkkal, vagy megélve érzelmeinket, megerősödve jövünk ki belőle.
